SZURKOS András: Azóta

Amióta naponta
türelmetlenül várom a lapokat,
s meghallgatok esténként
egy-két híradást,
– nehogy valami fontos dologról
ne értesüljek időben, –
vagy tán azelőttől,
amikor még
kefefrizurás kölyökként
gyanús lett számomra
a felnőttek egy-egy
visszafogott szava, és
megláttam szemükben
a vágott virágot;
amióta a felhők
fölöttem szállnak,
s nem alattam,
azóta a homlokomon belül
egy vers figyel,
megíratlan.

 

SZURKOS András: Március

Horkan a szél, a dombon térül,
szembe söpri a hószagot.
– A legbátrabb rügyeket
szorongatják a jégcsapok. –

Csokorban viszem
a barka-ártatlan-tavaszt:
készülj fel – észre ne vedd,
hogy bennem még / tél havaz.