Állítsuk talpára a sakkozói gondolkozásunkat!

Állítsuk talpára a sakkozói gondolkozásunkat!

Nyersz vagy veszítesz? Ha profi sakkozó vagy akkor ennél a kérdésnél fontosabb számodra az, hogy a sakk minél nagyobb esztétikai élményt nyújtson. Ha eljutottál már arra a magas szintre, akkor a sakk élvezetéért játszol – és csak ennek folyományaként nyersz. Mert jó sakkot játszol. Ha minden figurád gyönyörűen részt vesz az az összjátékban, akkor persze hogy automatikusan nyersz. És ilyenkor a saját alkotásod nyújt esztétikai élményt a számodra.

Van aki a pénzdíjért sakkozik. Ő hamar elveszíti azt az igazi mélyről jövő motivációt, ami szárnyalva vihetné feljebb a sakktudását. Az ilyen tévútra tévedt emberek megélhetési sakkozóvá válnak, akik számára a szép minőségi játszma nem cél. Ennek megfelelően egyre nehezebben is tudnak ilyet produkálni.

Van aki az értékpontszáma növeléséért játszik. Az ilyen sakkozók úgy gondolják, hogy a játékerejük tökéletes matematikai mércéje az ÉLŐ pontszám. Szerintük az ÉLŐ egy digitalizált tükörkép, amely a sakkozói mivoltuk egzakt megmutatkozása. Pedig az értékpont inkább csak egy késleltetve mozgó árnyék. A megértés kulcsa az, hogy az értékpontunk követ minket. Ha erősebbé válunk akkor előbb vagy utóbb – inkább előbb – nőni fog az élőnk. Ha pedig gyengülünk, mondjuk mert olyan keveset sakkozol mint újabban én, akkor csökkenni fog.

Az ÉLŐ manipulálása nem visz messzire. A magasabb pontszámúaknak felajánlott döntetlenek inkább csak a félelmeink megnyilvánulásai, éppen azon félelmeké, amelyek visszatartanak minket a fejlődéstől, a valódi megmérettetésből adódó tanulástól. Lehet, hogy te csak olyanokkal akarsz játszani, akik közel vannak hozzád, de azért alattad, és teszed ezt azért, mert így szinte biztosan növelheted a pontszámodat? Ha igen, akkor vigyázz, mert így lemondasz a valódi kihívásokról, arról, hogy neuronjaid húrját tovább feszítve többre válj képessé. Ha pedig ez már odáig megy, hogy már előnyös állásból is döntetlent ajánlasz a magasabb értékpontszámú ellenfélnek, akkor igazán ideje magadba nézned. Mi mindent szalasztasz el egy téves célt hajszolva? Tényleg megéri néhány a FIDE-nél virtuálisan nyilvántartott pontocskáért lemondani a legjobb tanulási lehetőségekről? Ha pedig már odáig züllöttél, hogy pénzért vettél meg értékpontot, akkor ideje eljárnod az Anonim ÉLŐ Függők Csoportjába. A legfontosabb tanulság az lehet talán a számodra, hogy ha növelni akarod az élődet, akkor az a legjobb, ha el is felejtkezel róla! Ha nem az élőd miatt aggódsz, hanem a játékerőddel foglalkozol, akkor a élőddel is a lehető legjobbat teszed.

És vannak olyanok, akiket sem a pénz, sem az ÉLŐ nem motivál – ellenben gyűlölnek veszteni, és ezért hozzájuk képest több száz ponttal gyengébb ellenfelekkel szeretnek játszani. Így persze szinte mindig nyernek, és bár néha becsúszik egy-egy döntetlen, de az abból adódó értékveszteséget a sok apró pontot hozó győzelem kiegyensúlyozza. Így látszólag szinten maradnak, vagy legalábbis az értékpontjaik száma nem zuhan meg. Bármily hihetetlen, a zsák mindig megtalálja a foltját, és az ilyen sakkozók is megtalálják a velük játszani szerető ellenfeleket, akik szívesen lesznek boxzsákok, elvégre az egyszer-egyszer elért remi szinten tartja az ő élőjüket is, és a sok verség sem zavarja őket.

És zárszóként térjünk vissza az igazi sakkozókhoz, akik alig foglalkoznak a pénzzel, alig az élőjükkel, még a vereségeken is alig rágódnak, viszont élvezik azt a gyönyörűséges műalkotást, amit egy igazi jó sakkjátszmában alkotnak. Melyikünk nem járt még úgy, hogy online sakk közben valamiért meg kellett szakítani egy játszmát? És ilyenkor, ha a játszma már akár nyerve is volt, mosolyogva kattintottunk a Resign (feladom) gombra, azzal a gondolattal, hogy ez a parti teljesen rendben van ... hadd legyen az ellenfélnek is egy jó napja. Mit nekünk egy-két virtuális értékpont! smiley