A világbajnokok és viselt dolgaik

A világbajnokok és viselt dolgaik

Sakk világbajnokok  listája

Kezdjük a listát a világbajnokok kora előtt, mert már akkor is sokszor egyértelmű volt, hogy ki is a világ legjobb sakkozója.

1560-1574: Ruy López de Segura  (1530–1580) Spanyol

Ő írta az a történelem egyik első, 1561-ben megjelent, nyomtatott könyvét, ami egyben sakk-könyv is: „A szabad találékonyság és a sakkjáték könyve”. A könyvben ismerteti a sakk szabályait, néhány cseljátékot, valamint az angolban róla elnevezett Ruy López, azaz spanyol megnyitást, amelyben a 3.Fb5 lépést egyértelműen a legjobbnak tartja. 1560-ban megnyert egy párosmérkőzést Leonardo di Bona ellen, valamint Rómában egy olyan nagy nemzetközi versenyt, amelyen a két legjobb olasz sakkozó is részt vett (Cutri és Boi).  Így valószínűsíthető, hogy ő volt korának legjobb sakkozója. 1574-ben viszont már nem nyert II. Fülöp spanyol király nemzetközi sakktornáján.

1598-1620: Alessandro Salvio (1570-1640) Nápolyi Olasz

A maga idejében ő uralta a sakkvilágot. Megalakította asaját sakkakadémiáját, Vakjátszmákat is játszott, prominens olasz családok hívták, hogy bemutassa a játékát. Így került a római pápa elébe is.

1620-1630: Gioacchino Greco (1600-34) Olasz

Kalandos élete folyamán eljutott Londonba, ahol komoly sakksikereket ért el, majd az Újvilágba is, ahol viszon megbetegedett és így lelte korai halálát.

1737-1747: Philipp Stamma (1705-1755) Arab (Aleppo, Szíria)

Amikor Európába jött át kellett állnia a sakk eredeti arab szabályairól az új nyugati szabályokra. Olyan sikeresen tette ezt, hogy elismerten ő lett a legjobb.

1747-1795: Francois Andre Danican Philidor (1726-1795) Francia

Stammát egy párosmérkőzésen lenyűgöző fölénnyel utasította maga mögé. Teljes mértékben egyértelmű, hogy a kor legjobb sakkozója Philidor volt. Senki számára sem volt kétséges, hogy ő a sakk tudományának legnagyobbja. Olyan mértékben magasodott a kor sakkozói fölé, hogy egy idő után már kizárólag csak előnyadásos játszmákat játszott.  Például szimultánt adott a kor utána következő legjobb sakkozóinak, amely megmérettetésből pozitívan jött ki.

1820–1840: Louis de la Bourdonnais  (1795-1840) Francia

Jó eséllyel ő volt-e a kor legerősebb sakkozója. A legjobb francia volt, aki végigverte a kor legjobb angol sakkozóit. Legemlékezetesebb párosmérkőzését az angol Alexander McDonnell ellen vívta, akit fölényesen legyőzött. Érdekes, hogy teljesen véletlenül kettőjük sírja Londonban néhány lépésnyire van egymástól.

1843–1851: Howard Staunton (1810-1874) Angol

Nagyon valószínű, hogy hosszú évekig ő volt a világ legjobbja. A sors fintora, hogy amikor megszervezte első nemzetközi sakktornáját (amelyet abszolút elsőnek gondolt), akkor már egészsége annyira leromlott valamint Adolf Anderssen olyan szintre fejlődött, hogy Staunton fölé kerekedett annak saját versenyén Londonban. Staunton tudta, hogy mi vár rá, ami abból a lovagias gesztusból is látszik, hogy nagyvonalúan felajánlotta, hogy saját zsebéből állja Anderssen utazási költségeit, ha Anderssen nem nyerné el a torna fődíját. A versenyeken a mai napig az általa tervezett Staunton sakkfigurakészleteket használjuk.

1851 és 1858: Karl Ernst Adolf Anderssen (1818-1879) Porosz

1851 után teljes joggal a világ legjobbjának tartották. Két játszmája, az Örökzöd és a Halhatatlan szemkápráztató áldozatsorozatok révén bevonult a sakktörténelembe. Hátterét tekintve matematikus volt, aki tudatosan fokozatosan tanult meg sakkozni és került az élvonalba, majd a csúcsra.

http://sakkvilag.hu/uj-hireink/A_Halhatatlan_sakkjatszma_elemzese

1858–1860: Paul Charles Morphy (1837–1884) New Orleans

Igazi sakkcsodagyerek, aki csak hobbiból sakkozott, mégis kora legjobbja volt. Párizsban 1858-59-ben párosmérkőzésen mérkőzött meg Andersennel, amit betegen játszott végig. (A bélrendszerére húzódott influenza gyötörte, valamint az erre gyógyírként kapoptt piócás gyógykezelés is.) A megmérettetés után Anderssen úgy nyilatkozott, hogy Morphy a valaha élt legnagyobb sakkjátékos. Sokan úgy tartják, hogy ez az állítás a mai napig igaz. Meglepetésre 23 évesen 1860-ban bejelentette visszavonulását. Ügyvédi irodát nyitott, és a sakkra mint amatőr tevékenységre tekintett, aminél ő többre hivatott. Ehhez az attitűdjéhez erősen hozzájárulhatott az az akkori szemlélet, mely szerint egy sakkozó alig más mint egy hivatásos szerencsejátékos.

http://sakkvilag.hu/uj-hireink/Francia_sakk_Morphy_modra_-_matt_17_lepesben_

1861–1866: Karl Ernst Adolf Anderssen (1818-1879) Porosz

Morphy visszavonulásával elődje lett az utódja, így ismét Anderssen a világ legjobb sakkozója.

1866–1878: Wilhelm (később William) Steinitz (1836–1900) Osztrák

Számos párosmérkőzést játszott, melyek közül kiemelkedik Adolf Anderssen elleni 1866-os győzelme, amely után a világ legjobb sakkozójának nevezik. A további párosmérkőzésein a kor legerősebbnek tartott játékosaival mérkőzött (Bird, Blackburne, Fraser, Zukertort, Winawer), és egyik ellen sem szenvedett vereséget.

1871–1886: Johannes Hermann Zukertort (1842–1888) Porosz

Három párosmérkőzésen csapott össze Anderssennel, és a harmadikban 1871-ben meggyőző győzelmet aratott. Nem egészen egyértelmű az elsősége, mert számos versenyen csak második, harmadik lett, viszont egy ÉLŐ számítás őt hozná ki a legjobbnak. Volt idő, amikor ő és Steinitz egyaránt a legjobbnak tartotta magát, amit egy anekdota is mutat, mely szerint egy vacsorán, ahol mindketten jelen voltak, valaki a világ legnagyobb sakkozójára mondott tósztot, amire mindketten felemelkedtek. devil

1886–1894: Wilhelm (később William) Steinitz (1836–1900) Osztrák

1873-ban kilenc évre visszavonult a gyakorlati játéktól mely időszakban kidolgozta a modern sakkjáték alapelveit. A korábbi korok agresszív áldozati stílusáról áttért az általa megtalált új pozíciós stílusra, mely szerint a győzelemhez nem kell feltétlenül mindent elsöprő támadást indítani a király ellen. Ő beszél először átfogóan a gyengeségekről, a fejlődési előnyről, a centrum fölötti uralomról, a tisztek mozgékonyságáról, a nyitott vonalak elfoglalásának fontosságáról, királyok helyzetéről, a körültekintő átcsoportosításokról, és egyéb ma már ismert elvekről.

Steinitz az első hivatalos sakkvilágbajnok, mivel Az 1886-os Johannes Zukertort elleni győzelemmel végződő párosmérkőzését hivatalosan is világbajnokságnak nyilvánították. A megszerzett címet megvédte először Csigorinnal szemben, majd pedig Izidor ellen is.

Kortársai szerint kiállhatatlan egy fazon volt angry, és amikor már Londonban mindenkivel összeveszett, akkor költözött New Yorkba. 

1894–1921: Emanuel Lasker (1868–1941) Német

Abszolút rekorder: 27 év alatt ötször védte meg a világbajnoki címet. (Steinitz, Steinitz, Marshall, Tarrasch, Janowski , Schlechter, Janowski) Volt német állampolgár, majd szovjet lett, és végül az USA-ban telepedett le. Bátyja, a szintén sakkozó Berthold Lasker a világranglista 7. helyéig jutott. Sakk csodagyerekként indult, majd üstökösként tündökölt fel a sakkvilág egén. 1894-ben 26 évesen győzedelmesen megvívta Steinitz elleni első párosmérkőzését, majd két évvel később a másodikat is növekvő előnnyel. Kihívóit fölényesen győzte le, kivéve Schlechtert, aki ellen csak 5-5-re végzett, és csak a címvédőt védő szabályok szerint tarthatta meg a világbajnoki titulust. Lasker olyan sokoldalú sakkozó volt, hogy képes volt mindenki ellen azt a stílust játszani, amely legkevésbé feküdt ellenfelének. A sakk mellett a bridzs, a matematika és a filozófia is foglalkoztatta.

1921–1927: José Raúl Capablanca (1888–1942) Kubai

Capablanka 1921-ben a Havannában megrendezett Emanuel Lasker elleni világbajnoki párosmérkőzésen vereség nélkül elsöpörte az idősödő Laskert. Technikai tudása révén olyan üzembiztosan játszott, hogy "sakkozó masinériának" is nevezték. Legnagyobb győzelme az 1927-es New Yorki verseny megnyerése volt, ahol megelőzte Aljechint, Marshallt és Nimzovicsot is.

1927–1935 : Alekszandr Alekszandrovics Aljechin (1892–1946) Orosz

1920-ban ő lett a Szovjetunió első sakkbajnoka. 1921-ben emigrált Franciaországba. Tudományos alapossággal építette fel sakktudását és játszmáit. 1927-ben kevesen hittek abban, hogy legyőzheti Capablancát, hiszen korábban még egyszer sem tudta őt megadásra kényszeríteni. A párosmérkőzésen Aljechin azzal lepte meg ellenfelét és a sakkvilágot, hogy a kubai sakkozót saját fegyverével, pozíciós játékvezetéssel győzte le. Meglepő, hogy később Capablanca kihívását mindannyiszor elutasította. A világbajnoki cím megszerzését elképesztő sikerszéria követte: 1934-ig tornán egyetlen játszmát sem vesztett! Kétszer megvédte világbajnoki címét Bogoljubovval szemben.

1935–1937: Machgielis Euwe azaz Max Euwe (1901–1981) Holland

Euwe a „Logikus Sakkozó” tovább gyarapítja a matematikus sakkvilágbajnokok listáját. Tehetségét jól mutatja, hogy nem foglalkozott hivatásszerűen a sakkal, 1921-ben mégis megnyerte a holland bajnokságot, amit aztán többször megismételt. 1935-ben Aljechin elleni hosszú és látványos világbajnoki párosmérkőzésén eggyel több játszmát nyert, mint veszített, így letaszította Aljechint a trónról. Maróczy Géza segítette őt ebben. 1970–1978 között a FIDE elnöke volt.

1937–1946: Alekszandr Alekszandrovics Aljechin (1892–1946) Orosz

Aljechint váratlanul érte az Euwe elleni veresége. Két évnyi komoly felkészülés után 1937-ben meggyőző fölénnyel visszahódította a világbajnoki címet. Néhány embernek teljesül, hogy a vágyai szerinti módon szenderüljönjön jobblétre. Aljechin is ilyen volt: 1946-ban sakktábla mellett világbajnokként halt meg. Halála előtt még kézhez kapta a meghívót Moszkvába, a Botvinnik elleni párosmérkőzésre.

1948–1957: Mihail Moiszejevics Botvinnik (1911-1995) Szovjet

Botvinnik a szovjet sakkozás atyja, aki jelentős mértékben hozzájárult a Sakkvilágbajnokság szabályainak kidolgozásához. A szovjet sakkcsapat egyik edzője volt, akinek a tanítványai közé tartozott Anatolij Karpov, Garri Kaszparov és Vlagyimir Kramnyik. Igazi újító volt. Elsőként dolgozta ki a profi sakkozói életformát és a felkészülési módszereket. Háromszor vesztette el a címét, amelyből kétszer vissza tudta nyerni.

Az Aljechin halálával megüresedett világbajnoki trónusba nem automatikusan ülhetett bele. A kor legjobb öt sakkozója körversenyben mérkőzött meg a címért. Az "ötmenetes" versenyt nagy fölénnyel Botvinik nyerte. Később megvédte a címét Bronsteinnel majd Szmiszlovval szemben is. 3 év múlva azonban már fölé kerekedett Szmiszlov.

1957–1958 : Vaszilij Vasziljevics Szmiszlov (1921–2010) Orosz

Különleges képességeit jól mutatja, hogy 1956. szeptemberben 2800-as értékpontszámot ért el (a Chessmetrics historikus pontszámítása szerint), valamint, hogy még 62 évesen is világbajnok-jelölti döntőt játszott a 42 évvel fiatalabb Garri Kaszparovval.

1958-1960: Mihail Moiszejevics Botvinnik (1911-1995) Szovjet

A korszak szabályai szerint a világbajnoknak, azaz Botviniknek, lehetősége volt egy visszavágóra kihívójával szemben, így egy évvel a cím elhódítása után Botvinik visszahódította azt.

A Botvinik – Tal világbajnoki párosmérkőzésen a címvédő tökéletes technikára épített stílusa csapott össze a kihívó viharos akcióival.

1960–1961: Mihail Tal (Mihails Tāls) (1936–1992) Lett

 

A 24 éves "rigai varázsló" elhódította sakk királyi koronát. A modern sakkozás legeredetibb és legbriliánsabb sakkozójának tekintik. A kezdeményezés érdekében gyakran intuitív módon áldozott anyagot, hogy aztán a kiszámolhatatlan bonyodalmakban felülkerekedjen.

1992-ben a halálos ágyáról felkelve kiszökött a kórházból, hogy Garri Kaszparovval játsszon, akit sikerült is megvernie. Egy hónappal később meghalt.

http://sakkvilag.hu/uj-hireink/A_sakk_Paganinije_--_The_Paganini_of_chess

Impulzív alkat volt aki kedvelte a bohém életet, az ivászatokat és a táncot, valamint erős dohányos volt. Néha még a hatóságokkal is összetűzésbe keveredett. A „két végén égetett gyertya” gyorsan öregessé és betegessé tette.

Amikor Botvinik ismét élt a visszavágó jogával, akkor egy betegeskedő Tallal mérkőzött meg.

1961-1963: Mihail Moiszejevics Botvinnik (1911-1995) Szovjet

Az új szabályok már törölték a visszavágó lehetőségét, amikor Petroszjannal került szembe.

1963-69: Tigran Petroszjan (1929-1984) Örmény

Az áthatolhatatlanul erős védelmekre építő biztonságra törekvő versenytaktikájával alig vesztett játszmát, de keveset is nyert. Így kevés versenyt nyert, de mindig az élvonalban végzett. Sikeresen védte meg címét Borisz Szpaszkijjal szemben 1966-ban. Három évvel később ismét ők kerültek szembe.

1969-1972: Borisz Szpaszkij (1937- ) Orosz

A Petroszjan elleni párosmérkőzés megnyerése után több nagy verseny megnyerésével bizonyította, hogy méltán viseli a világbajnoki címet, és valóban, még negyedszázadig a sakkozás élvonalába tartozott – az Univerzális Sakkozónak is hívták. Így, valódi világelsőként nézett szembe az évszázad sakkmérkőzésén a kihívó Fischerel a soronkövetkező sakkvilágbajnoki párosmérkőzésen.

1972-1975: Robert James Fischer (1943-2008) USA

A különc: Kivételes sakkzsenijét gyerekkorától kezdve elismerték, és ezért nagyon gyakran kivételeztek vele a szervezők. Egyre szokatlanabb követelésekkel állt elő, amiknek kimagasló sakkgéniusza miatt játékostársai is engedtek – de újabb és újabb követelések következtek.

28 éves korában készült élete nagy hivatalos versenyére a világbajnoki cím elnyeréséért, melyre azért is kerülhetett sor, mert Benkő Pál, akkor még amerikai színekben játszó magyar nagymester, átengedte neki az indulási jogot. A párosmérkőzés előtt Fischer által megadott követelések javát teljesítették a rendezők, de ő mégsem jelent meg a Szpaszkij elleni párharc megnyitóján, és újabb követelésekkel lépett fel. Már-már elmaradt az oly nagy érdeklődéssel várt párbaj, amikor Fischer engedett Henry Kissinger rábeszélésének. Szpasszkij győzelemmel kezdte az összecsapást, majd játék nélkül megnyerte a második játszmát, amikor is félbe is szakadhatott volna a meccs. Szpasszkij azonban a Szovjet Sakkszövetség határozott utasítása ellenére végigjátszotta a döntőt, és végül 12,5-8,5 arányban elvesztette azt. Fischer nagyban befolyásolta a játék nyugalmát, így Szpasszkij koncentrációját is, aki így a lélektani csatában nem bírta el a nagy nyomást. 1992-ben a nosztalgia jegyében újra megvívtak ők ketten, és Fischer ismét nyert. Ezzel a barátságos belgrádi mérkőzéssel megszegte az USA Jugoszlávia elleni embargóját, amiért az amerikai törvények szerint nemzetközi körözést adtak ki ellene és nem térhetett többet vissza a hazájába. Így Jugoszlávia és az NSZK után Budapestre költözött, ahol nyolc évig élt. Kerülte a nyilvánosságot, bizalmatlan volt mindenkivel szemben, ő sem volt egy könnyű ember. indecision

1975-ben az Anatolij Karpovval tervezett világbajnoki döntőt egy FIDE döntés ürügyén lemondta, és ezért a világbajnoki címétől megfosztották.

1975–1985 + 1993 és 1999: Anatolij Jevgenyjevics Karpov (1951–) Orosz

A várva várt Fischer – Karpov párosmérkőzés elmaradásának az volt az oka, hogy Fischer ragaszkodott ahhoz, hogy tíz nyert játszmáig folyjon a küzdelem, de 9–9 esetében ő őrizze meg címét. Az utóbbi feltétel komoly vitát kavart, mivel így legalább 10–8-ra kellett volna győznie Karpovnak, ami nem lett volna fair. A FIDE elutasította Fischer követelését, amire válaszul ő játék nélkül lemondott a koronájáról. Karpov utódja Kaszparov később úgy vélte, hogy Fischer ellen Karpovnak jobb esélye lett volna, mivel előtte meggyőzően verte Szpasszkijt, új típusú sakkprofi volt, aki jobb minőségű partikat játszott, ráadásul Fischer ekkorra már három éve nem versenyzett.

Az Óriáskígyó: Karpov nem sietett megnyerni a partikat. Lassan, de magabiztosan fojtotta meg a partnerét. A végjáték mestere volt.

Karpov a világbajnoki címét két alkalommal sikeresen védte meg, mindkétszer Korcsnoj ellen. Később Kaszparov létrehozta a Professzionális Sakkozók Szövetségét, és annak keretein belül védte meg a világbajnoki címét. Ekkor lett vele párhuzamosan 1993 és 1999 között Karpov a FIDE világbajnoka.

Róla nevezték el a "90414 Karpov" nevű kisbolygót.

1985–1993–2000: Garri Kimovics Kaszparov (1963–) Örmény-Zsidó

Minden idők leghosszabb párosmérkőzésén, mely közel 6 hónapig tartott, Karpov 5–3-ra vezetett, amikor az akkori FIDE elnök a 48. játszma után félbe szakította azt. Az új meccsen Kaszparov 13–11 arányban nyert, és ezzel 22 évesen a sakktörténet legfiatalabb világbajnoka lett. 1985–1993 időszakban FIDE világbajnok, 1993–2000 között pedig PCA világbajnok volt. Kivételes játékerejére jellemző, hogy 19 éven keresztül folyamatosan vezette az Élő-pont listát.

Kaszparov volt az első sakkvilágbajnok, aki 1997-ben hivatalos páros mérkőzésen vereséget szenvedett egy számítógéptől, konkrétan az IBM Deep Blue gépétől.

Később Putyin elnök hatalmának megdöntése érdekében lépett be a politikai ringbe, politikai támogatottsága azonban Putyinéhoz mérve alacsony.

További FIDE-világbajnokok:

1999–2000: Alekszandr Halifman (1966–) Orosz

2000–2002: Visuvanátan Ánand (1969–) Indiai

2002–200: Ruszlan Ponomarjov (1983–) Ukrán

2004–2005: Rusztam Kaszimdzsanov (1979–) Üzbég

2005–2006: Veszelin Topalov (1975–) Bolgár

További PCA-világbajnok:

2000–2006 Vlagyimir Boriszovics Kramnyik (1975–) Orosz

A FIDE és a PCA világbajnoki címek (újra)egyesítése a Topalov – Kramnyik párosmérkőzéssel történt, amelyet Kramnik nyert meg. Kramnyik először a PCA keretein belül 2000-ben legyőzte Kaszparovot, majd pedig 2006-ban Topalov legyőzésével a címegyesítő egyedüli világbajnokká vált.

2007–2012: Visuvanátan Ánand (1969–) Indiai

Egyike annak a néhány sakkozónak, akik áttörték a 2800 pontos bűvös határt a FIDE ranglistáján: 2011-ben 2817-et ért el. Hazájában elnyerte a legrangosabb elismeréseket: 2007-ben elnyerte India legrangosabb polgári elismerését, a Padma Vibhuszan díjat. Valamint ő kapta meg elsőként legmagasabb sportolói kitüntetést, a Radzsiv Gandhi Kel Ratna díjat.

2013– : Magnus Carlsen (1990–) Norvég

http://sakkvilag.hu/uj-hireink/Carlsen_mint_divatmodell

http://sakkvilag.hu/uj-hireink/Carlsen_hazaban_a_Financial_Times-al

http://sakkvilag.hu/uj-hireink/Carlsen_vakszimultant_adott_a_vilag_legjobban_sakkozo_ugyvedjei_kozul_10-nek

http://sakkvilag.hu/uj-hireink/Carlsen_-_Karjakin_VB_helyszin

http://sakkvilag.hu/uj-hireink/Carlsen_fura_felkeszulese_a_VB-re

http://sakkvilag.hu/uj-hireink/Ki_lopta_el_Karjakin_nevet_Carlsen_tagadja

http://sakkvilag.hu/uj-hireink/Vegre_egy_izgalmas_jatszma_a_VB-n

http://sakkvilag.hu/uj-hireink/Karjakin_jatszmat_nyert

http://sakkvilag.hu/uj-hireink/Carlsen_torkan_Karjakin_tore

http://sakkvilag.hu/uj-hireink/A_vilagbajnok_visszavag

http://sakkvilag.hu/uj-hireink/Magnus_Carlsen_a_Sakk_Vilagbajnok

http://sakkvilag.hu/uj-hireink/Magnus_Carlsen_titokban_jatszik

http://sakkvilag.hu/uj-hireink/GM_Rapport_Richard_vs._GM_Magnus_Carlsen_1-0



És végül emlékezzünk meg azokról, akik nem lettek világbajnokok, pedig legalább fél évre megérdemelték volna:

Mihail Ivanovics Csigorin  (1850–1908) Orosz

Paul Keres (1916–1975) Észt

Észtország nemzeti hőse.

Akiba Kiwelowicz Rubinstein (1880–1961) Lengyel

1912-ben öt egymást követő nagyversenyen is első lett, és bár sem Lasker sem Capablanca nem indult ezeken a versenyeken, mégis ez idő tájt igen valószínű, hogy Rubinstein volt a legjobb. A Chessmetrics szerint 1912 és 1914 között világelső volt. 1914-ben Emanuel Laskerrel játszott volna a sakkvilágbajnoki címért, ám az első világháború kitörése miatt törölték a meccset.

És talán még David Ionovich Bronstein (1924–2006) Orosz / Szovjet