MIHÓK László: Elzártam magam …

Elzártam magam,
………………….Mint sótalant a sótól,
Kontúrt húztam magamban,
………………….S lettem két külön darabból.
Eléd raktam zúzmarás-mosolygó,
………………….Céltudatos aktomat,
Rájöttem ez blöff, hisz még le sem vettem
………………….Súlyos páncélkabátomat.

Talpig acélban a hal is csak teknős,
Mély kút vermében a költő sem fennkölt.
Levésem tehát súlyos, belém nőtt kérgemet,
S felhúzom a világra tétlen, parázsló lényemet.

Köszönöm, hogy rájöhettem,
                        
Cserébe leírtam néked a LÉNYEGET!

Budapest, 1980.12.14.

 

MIHÓK László: Zsó

B e r o b b a n t!
Tele lett a színpad
Törékeny B52-es, zúgott-búgott,
Repkedett. Nyár lett, nyírfa seprűs,
Milliószínű szivárvány!

Szeme izzón csillog,
Majd csalfán pillog.
Hangja, minden mozdulata,
Tőrőlmetszett, bájos dinamika.

Budapest, 1981.02.26.