KÁLLAI Gábor: ÖTVEN FÖLÖTT

Voltak, élők, meg sem születettek fogják a kezed,
Otthonelemzők suttogják a neved:
Vajon miért lépte ez a pancser azt a marhát?
Tutira tönkrement már, ebédje farhát.

Az ember elhülyül, de olykor mégis csillan a szeme,
Megvan a fény, a koordináció, a Zene!
Minden egyben, háborúba fiúk,
Nem számít öregség, ne legyetek hiúk!

A hiba, az a kis hiba, sunyin elrejtve ácsorog,
Tudja, jössz és a bitót magadnak ácsolod.
Melynek héján elcsúszol vén totojás.

Fogyó maradékod mégis összeszedve
Mész legközelebb megint a küzdelembe.
Te csodafertőzött szerencsefia,
Elhatalmasodott rajtad a stratégia.

Etyek, 2011. január 12.