JORGE Luis Borges: Sakk

 

I
Egy komoly sarokban a partnerek
lassú bábukat vezetnek. A tábla
rideg tere, ahol egymást utálja
két szín, hajnalig nem ad szünetet.
Minden forma sugárzóan merev:
ferde futó és homéroszi bástya,
fegyveres királyné, hátsó király, a
könnyű ló s a paraszt, mely fenyeget.
Elmennek ugyan a játékosok s nem
hagynak az időben még csak nyomot sem,
de a rítus nem szűnik, percre sem.
Keleten lángolt fel e háború –
mára az egész földön csata dúl.
Mint a másik, e játszma végtelen.

 
II
Masszív bástya, dőlt futó zord vezére,
ravasz paraszt és ösztövér király –
a kockás mezőkön egyik se vár
és a csatából sem húzódna félre.
Nem tudják, hogy a játékos kezébe
került a sorsuk, jó ideje már;
s hogy egy vasszigor, mely fölöttük áll,
leigázza őket, nem veszik észre.
Csakhogy – miként a bölcs Omár tanítja –
a játékos egy másik tábla rabja,
hol fehér nap van, sötét éjszakák.
Isten – játékos – bábuk. Micsoda
Istenen túli isten játssza a
por s idő, álom s halál partiját?

Imreh András fordítása