Horváth Gyula: Sakkozok

Gyalogjaim ravasz falanxban feszülnek ellened.

Futóm futótűz, mely átégeti papírfalú silány védelmedet.

Lovaim fürge higanyként már át is siklottak lyukacsos centrumodon!

Bástyáim kegyetlen pörölyként porítják puhány állásodat.

És most dicsőséges vezérem sátáni kacajjal zúdul térdre kényszerített remegő királyodra!

Megvagy! Megvagy! Megnyerem! Ó te pancser, végre én nyerek!

- Hogy mondod? Matt? Még nem matt, és miért te mondod ezt???