HORVÁTH Ferenc: Önéletrajz

Horváth Ferenc vagyok: költő és sakktanár;
ötvenkétszer hagyott már faképnél a nyár.
Van két felnőtt fiam, szoba-konyhás lakásom,
négyezer könyvem és térdbéli porckopásom.

Elmondom még, hogy hívebb legyen az életrajzom:
egykoron volt, de mostan nincs se szakállam se bajszom.
S hogy mit rejt a zsebem? Versek zizegnek benne –
olvasd el, így kerülhetsz már-már a közelembe.

 

HORVÁTH Ferenc: Dal a 64 mezőről
Solymosi László 64. születésnapjára.

A sakktáblán a 64 mező
kerek egész, akár egy teljes élet:
el is merengenek a sakkozók,
betöltve a hatvannegyedik évet.

Frappáns lépések, nagy hibák után
eltöprengenek kissé az időn,
s új kihívásra, szebb játszmákra várnak,
előre néznek: várják, ami jön.

Még nagy játékát tervezheti minden
hatvannegyedik évhez érkező:
biztató esély, örök lehetőség
mindhalálig a 64 mező.

2005. március 12.

 

HORVÁTH Ferenc: Rapszódia egy sakkjátszmáról

Breyer Gyula ezerkilencszáztizenhétben,
mert szerette a meglepőt, a szépet,
egy partiban, a neves Esser ellen,
pár lépéssel a mély Fb1 után –
Kf1-et lépett!

A kibicek tekingettek bután,
s morajjá nőtt a rosszallás nesze:
„Breyernek vége! Elment az esze!”

De Breyer Gyula – az igazát tudván –
ment a maga szokott szokatlan útján,
s értetlenül bámulták vagy heten,
mikor alig néhány lépéssel később,
leüttette egyik bástyáját h7-en.

S a kibicek – a legjobb lépést mindig tudók –
csak nézték, Breyer hogy áldoz futót,
amikor arra jó az alkalom:
a 19. lépésben, g6-on…

S mert aztán persze győzött Breyer, a kétkedők
kórusban kezdték ünnepelni őt:
„ Ahogy a mi Gyulánk játszik, az isteni!
Mindig is tudtuk róla, hogy zseni!”

 

HORVÁTH Ferenc: Táj egy figurával

Micsoda sakktábla a táj:
az egész csak fehér mező!
A hóember fehér király,
s távol, közel nincs más, csak ő.

A hófenség derülten áll,
nem lát fekete figurát
nem izgatja holmi négyzetszabály
meg oppozíció: övé a világ.