BORLÓY (Androvitzky) Károly: „Zsebesek”

Egy Magányos
Vagányos
Külsejű pasas
Nem sovány
De nem is hasas
Nem rövid
De nem is magas
A jármű belsejébe
Baktatott
Miközben matatott
Egy idegen
Zsebben
Közben a szeme
Meg se rebben
De hallga…
Valaki szól:
– Sebesebben!...
Vajh’ ki lehet
Ez a „sebes”
– Gondolja a vagány –
Odapillant:
– Na lám…
Egy másik „zsebes”

 

BORLÓY (Androvitzky) Károly: Tóth László halálára

Úgy jött váratlanul
Mint nagy sötét madár
A hír: eltávozott,
Tőlünk már messze jár…

Elnémult ím’ a száj,
Mely oly szépen beszélt
A kéz sem ír le már
Több nagy sakk-szenvedélyt.

Talán még élhetett
Volna sok éven át,
Ha nem emészti fel
Az alkotási vágy.

Hol sok-sok óriás,
Nagy sakkpárbajt vívott,
Mint bölcs, hű krónikás
Ott volt Ő, mindig ott!

Kevés az oly magyar
Ki fél évszázadon
A sakkért így hevült,
Ily önfeláldozón.

Példáját őrzi egy
Egész sakknemzedék
Hálánk simítsa meg
Kihűlt dolgos kezét.

Emlékünk sírkövén
Véssük be még e sort:
A sakk s az Ő neve
Örökre egybeforrt!

 

BORLÓY (Androvitzky) Károly: Bánat

Méreg vagy a vérben,
Árnyék vagy a fényben,
Holló vagy, károgó,
Bíró vagy, vádoló.

Kés vagy, szívet sebző,
Vámpír vagy, mely megnő,
Sátánnak, halálnak
Barátja vagy, bánat!