B. KISS Tamás: Szelíd őz a szivárványsakkal

„Csak végtelen, pusztító háború
minden igazság, amely süket –
más igazságok ellenében.”

(Koncz István)

„Háború lesz (...)
Átok sújt mindenkit,
aki már egyszer ölt,
akár szívében is,
vagy csak úgy, hogy históriát ír:,
torlódik a víz és a felszín,
hullám s lelkiismeret összecsap,
borzongva szétterül,
a mélyben örvény dúl,
ősi, vak erő,
a bűn örök életű.
Távoli rétet kémlel

a riadt őz, (...)
Háború lesz.”

(Koncz István)

Mint műveikből korábban kimutattam volt,
J.A.-nak nem volt Karinthy-kötete,
sőt Kazinczy-kötete sem,
ezért halállal lakolt.

B.K.T.-nek nem volt Koncz István-kötete,
(Ex Symposion),
(ex-Jugoszlávia),
(ex Koncz István),
ezért (is) élettel lakol
még.
Titóknak, Milosevityeknek
soha sincs
Koncz István-kötetük:
csak végtelen, pusztító háború,
háború, háború lesz
a sorsunk, a sorsuk.
Ámde!

Ámde
Adorján András sakknagymester,
ex-világbajnokjelölt
egyedül
elment
tüntetni
a háború ellen
Belgrádba:
érte szól a harang,
hisz,
– hisz’ mániás-depressziós –
– védte magát,
de hát igaza volt.

Black is O.K. –
mondta még Adorján,
de ez nem tartozik ide.
(Vagy mégis?)
(Mégis, mégis?)
Mániája még:
a nem
fekete-fehér,
hanem
szivárványsakk.
Tüntetni
tűnt tehát.

Adorjánnak van-e Koncz István-kötete?
Koncz Istvánnak volt-e Adorján-kötete?

Ámde
mégis
szól a harang
távoli réten,
a farkas és a riadt,
szelíd őz
a szivárványsakkal
elidőz
a Koncz-Adorján védelemben,
a Koncz-Adorján megnyitásban.
Megnyitás,
nyitás
a végtelenbe,
nyitó,
évezrednyitó
előadás:
világos lép
és három lépésben
örökös
sakkot ad:
remi,
remény,
harang.
Megkésve gyász:
micsoda ünnepi játék:
évezrednyitás:
ünnepi ezred:
nincs egy  igaz igazság,
nincs egy igaz kánon:
ez
gyógyszerrel elnyomott,
gyáván elnyomott
mániám, álmom.
Örök szép játék,
szivárványsakk,
tüntess
és tündökölj!
(Ez is egy kánon.)
(Lesz még egyszer ünnep ezen a világon.)
(...)

1999. február 14.

 

B. KISS Tamás: A sakk és a lélek

A Filep családnak, akik:
„az Angyal utcában mégis angyalok”
(Király László)

Kiss Kincső Rózsa,
Kiss Kinga Boglárka
a diák-
olimpiai  mezőn
elindult gyalog,
s a nyolcadik sorban
királynővé változott.

Szebb, mint a mese:
Kincső keresztapjának
nagyapja,
Dorka keresztlányomnak
dédapja:
Filep Gusztáv,
versenysakkozó
és lelkész.

Lélek és sakk
tesz csuda dolgokat.

1999. február 19. – 2000. február 2.

 

B. KISS Tamás: Sakkoznak veled
(Bakacsi Gyulának)

Mindig csak gyalog, mindig gyalog vagy,
indulhatsz, de átlépnek majd rajtad,
míg időd lejár, egyre lépegetsz,
nincs visszaút, csak egyre lépegetsz

a mezőn, szolgálod királyodat,
egyet-egyet ha előrejuthatsz,
a mezőn még el sem sáncolódhatsz,
nincs visszaút, ha elállják utad.

De ha végigérsz, mindig csak gyalog,
s e mezőket örökre itt hagyod,
a játékteret, s véget ér utad,

még bármi lehetsz. – Mindig csak gyalog,
könnyen leütnek, lecserélnek, csak
sakkoznak veled, mindig gyalog vagy,

míg időd lejár.

1986. szeptember