A sakkozó imája 

Én Istenem, jó Istenem
Bajban vagyok, most légy velem ;
Ezt a varit nem ismerem
Kikészít az ellenfelem.

Uram, zavard meg a fejét,
Bénítsd meg az agyvelejét,
Sakkvaksággal sújtsd a szemét,
Görcsbe húzasd mindkét kezét;

 

Homályosítsd el az eszét,
Centrumomat ne verje szét,
Lóval sakkbástyát ne adjon,
Vezérével beragadjon;

Add, hogy c-5 -ket húzzon,
Vezérszárnyon le ne nyúzzon,
Királyszárnyon ne gyötörjön,
Kötésekkel ne gyötörjön.

Engedd meg, hogy szépen lassan,
De biztosan túljátszhassam,
Vagy fusson meg az órája,
S idözavart zúdíts rája;

 

Hülye vagyok Uram nagyon,
A sakkot abba is hagyom,
De ne hagyd ezt felismerni,
Ugy szeretnék most még nyerni;

Add, hogy hirtelen felálljon,
Kezet nyújtson, s gratuláljon,
Vagy talán remist ajánljon,
Mégis, hogy neki se fájjon...

Jaj, most minöségfórt szerez,
Súgd meg mit lépne itt Keresz, 
Jó Istenem, fordulj felém;

Portisch agyát tápláld belém;


Én Istenem, jó Istenem,
Becsukódik már az eszem,
De a tied tiszta Atyám,
Amíg játszom vigyázz reám;

Vigyázz a jó futópárra,
Meg a szép kis lovacskámra,
S végezetül csak azt kérem,
El ne nézzem a vezérem...